Hogyan működik a szennyvíz szikkasztása?

Gyakran merül fel a kérdés ügyfeleinkben, hogy mégis mi történik a megtisztított szennyvízzel, miután az elhagyja a szennyvíztisztító berendezést?

Természetesen erre a kérdésre is van egy egyszerű és egy bonyolultabb válasz: gyakorlatilag a megtisztított szennyvíz (hatósági engedélyeztetést követően) vagy a talajba, vagy egy közeli helyszíni vízfolyásba juttatható.

Amennyiben azonban nincs a környékünkön felszíni vízfolyás, úgy a keletkező és megtisztított szennyvíz a talajban kialakított speciális szikkasztó létesítményen keresztül kerül vissza a természet körforgásába.

Mekkora szikkasztó létesítmény kell? Avagy a Vp (talaj perkolációs tényező) és a helyi adottságok…

Tehát a tisztított szennyvíz végül visszakerül a talajba… De mégis, mekkora és milyen szikkasztó kell?

Az első a kérdésre a választ megadni még talán egyszerűbb: akkora, hogy elegendő legyen az ingatlanunkban keletkező szennyvíz maradéktalan elszivárogtatására…

Ekkor merül fel a következő kérdés, amelyet már nehezebb megválaszolni: Jó, de pl. egy családi háznál ez mekkora területet jelent?

Na, ezt a kérdést pontosan megválaszolni már sokkal körülményesebb, sőt, a pontos válasz megadásához bizony vizsgálatot kell végezni és számolni is kell.

Ez a vizsgálat az úgynevezett talaj perkolációs mérés, vagy teszt!

Ezt a mérés sorozatot mindig azon a területen kell elvégezni körültekintően, ahol végül a tervezett szikkasztó létesítményt kívánjuk elhelyezni.

A teszt lényege, hogy a szikkasztási felületen (ez a felület a talajszint alatt, a szikkasztó létesítmény legalján található) ismert átmérőjű „teszt lyukakat” fúrunk a talajba.

Ezeket a lyukakat pedig időszakosan vízzel töltjük fel és azt mérjük meg, hogy egységnyi idő alatt mennyi víz képes az adott talajban elszivárogni.

A kapott mérési eredményeket felhasználva pedig egy egyszerű képlettel számolhatjuk ki, hogy az ingatlanunkban keletkező szennyvíz mekkora területen fog tudni biztonságosan elszivárogni az adott talajban:

A = p x Vp x t

A (szikkasztási felület m2-ben)

p (az ingatlant használó személyek száma)

Vp (a teszt során meghatározott perkolációs tényező)

t (változó, amely a felhasznált technológia specifikus szorzója)

A „t” változó értéke oldómedencés létesítmények estében 0,25; szennyvíztisztító berendezések esetében pedig 0.2.

A képletből ki lehet tehát számolni azt, hogy az adott talajviszonyok, ingatlant használó személyek száma és alkalmazott technológia esetén mekkora felületre lesz szükségünk a keletkező tisztított szennyvíz talajba történő elvezetéséhez.

Ha a berendezés, amelyet használunk egy biológiai szennyvíztisztító, úgy kisebb felület is elegendő a szikkasztáshoz (t=0.2), míg egy oldómedence esetében nagyobb területtel kell számolni (t=0.25)

A szikkasztó létesítmény helyének meghatározása

Amikor már tudjuk, hogy mekkora felület kell, akkor meg kell határoznunk a szikasztó létesítmény dimenzióit és elhelyezkedését. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy a helyi viszonyok mit tesznek lehetővé.

Ha a talaj vízelvezetési képessége (Vp) túlságosan magas értéket (laza szerkezetű, főleg homokos), vagy túlságosan alacsony értéket mutat (agyagos, üledékes talaj), úgy az is előfordulhat, hogy az nem is alkalmas szikkasztásra.

A kérdések, amiket fel kell tennünk a helyválasztás kapcsán:

- Milyenek a helyi talajvíz viszonyok?

- Van e elég hely egy szikkasztó mező létesítésére? Fontos kérdés, hiszen a szikkasztási felületünknek (A) síknak kell lennie!

- Van e elég hely szikkasztó árok létesítésére? Ezt olyan helyeken alkalmazzák, ahol a talaj szerkezete túlságosan laza, vagy éppenséggel erősen kötött.

- A szikkasztást lehetőleg minden esetben gravitációsan javasolt elvégezni. Ha erre nincs lehetőség, úgy kénytelenek leszünk szivattyút is igénybe venni (a Kingspan berendezései elérhetőek integrált, belsőleg elhelyezett szivattyúval is!)

- A megfelelő védőtávolságok megtartása törvényi előírás (pl. felszíni víz, kút, épület, közmű, másik szikkasztó, stb)

- Ha kevés hely áll rendelkezésre, úgy szikkasztó kút is létesíthető.

Magas talajvíz esetén bizony a gravitációs szikkasztást el is felejthetjük, hiszen a víz nem fog megfelelően elszivárogni. Ilyen esetben szivattyú alkalmazására és ún. szikkasztó domb kialakítására lesz szükségünk!

A szikkasztó létesítmény kialakításának módjai

Ha meghatároztuk a szikkasztó helyét, utána meg kell határoznunk, hogy milyen anyagokat használunk fel annak elkészítésére.

A hagyományos módszer az ún. „kulékavicsos” szikkasztó. Ennél a típusnál a talajba kavicsréteget fektetnek (30-50 cm vastagságban, a teljes szikkasztási felületen). Javasolt kavics méret: 24-40 mm

Erre a kavics rétegre kerül rávezetésre a tisztított víz, amelyet egy dréncső rendszer fog megfelelően szétoszlatni a teljes felületre. A kavics szerepe kettős. Egyrészt a víz megfelelő eloszlatását végzi a teljes felületen, másrészt pedig az oldómedencés létesítmények esetében a biológiai kultúra növekedésének helye is.

A dréncső hálózatot is érdemes a kulékaviccsal elfedni (ha netán később forgalom is lenne a területen), majd erre jön a geotextil réteg, amely a feltalaj beszóródását és bemosódását hívatott megakadályozni.

Egy sematikus szikkasztó rétegrendje (kép)

Természetesen napjainkban már több egyéb megoldás is létezik a szikkasztó töltetének kialakítására: ilyenek a szikkasztó blokkok és a szikkasztó alagutak is. Ezek eredetileg az esővíz szikkasztására kifejlesztett szerkezetek és a szennyvíz elszikkasztására a hagyományos kulékavics ágy használata javasolt.

A szikkasztó létesítmény élettartama

Mint mindennek, a szikkasztó létesítménynek is van élettartama és karbantartási igénye. Ezeket azonban nehéz előzetesen meghatározni, hiszen az a tisztításhoz alkalmazott technológiától, a használati és karbantartási utasítások betartásától, a talaj és időjárási viszonyoktól és többek között az ingatlant használók szokásaitól is függ…

Annak érdekében, hogy a szikkasztó rendszer a lehető leghosszabb ideig tudjon üzemelni, a kialakításánál érdemes a következőkre odafigyelni:

- Lehetőleg a szikkasztó létesítmény teljes felületére juttassuk ki a vizet és ne csak egy bizonyos részére

- Tartsuk be az alkalmazott tisztító berendezés használati és karbantartási utasításait (ezzel biztosítva a tisztított víz minőségét)

- Időszakosan végezzünk ellenőrzést és karbantartást a szikkasztó létesítményen is, azaz a hozzáférési ponton (érdemes tisztító nyílást elhelyezni a dréncsövön) ellenőrizzük az elfolyó víz minőségét

- Figyeljünk a rétegrendre és a geotextil megfelelő alkalmazására

- Gyűjtsük inkább az olajokat és zsírokat külön erre a célra rendszeresített edényekben, majd (tehát ne a lefolyóba kerüljenek)

- Szükség esetén mosassuk át a teljes dréncső rendszert (akár vegyszeres kezelésnek is alávethető)

Konklúzió

Jól látható tehát, hogy a szikkasztó létesítmény mértének, kialakításának és elhelyezésének meghatározása korántsem egyszerű feladat! Számos tényezőt kell figyelembe venni (talajperkoláció, talajviszonyok, védőtávolságok, alkalmazott technológia, közművek, ingatlanok elhelyezkedése, gravitáció…), amelyek nagyban befolyásolják majd a szikaksztást.

Természetesen itt is vannak olyan ökölszabályok, amelyek a gyakorlott kivitelezőket segítik a szikkasztó helyének és méretének maghatározásában komolyabb mérések és számítások elvégzése nélkül, de egy szabály van, ami fontos! Amennyiben nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mekkora legyen a szikkasztó, akkor inkább méretezzük felül, mintsem alul…

Gondoljuk csak bele. Ha a szikkasztó kialakításakor inkább több kulékavicsot (vagy blokkot, alagutat) használunk az néhány tízezer forintos többlet költséget fog jelenteni… Azonban, ha később alulméretezettnek bizonyul a szikkasztó, úgy azt csak többszörös költségen fogjuk tudni helyrehozni…

Ki örülne neki, ha az udvaron frissen kinőtt fűvet, vagy a drágán megvásárolt gyepszőnyeget fel kellene szedni, mert egy esős hét után nem szivárog el a tisztított szennyvíz az alulméretezett szikkasztónkban?